Kőszív

Élni vagy élni hagyni, melyiket választanám?

Bármit teszek, minden kapcsolatom társas magány,

Túlságosan monoton, ahogy az élet csendben lepereg,

Bánat jár a nyomomban, mert üres szívvel szeretek,

Utánam csak könny, megtört szív, elfojtott harag,

Érzéketlen ölelések, meg ki nem mondott szavak,

Próbáltál te segíteni, de úgy érzem már menthetetlen,

Talán látlak még, ha az életemet rendbe tettem,

Csalódások kövezték ki az utat nekem idáig,

De aki nem szeret már újra, mégegyszer nem hibázik

Magamba temettem magam, nincsen aki kiásna,

Ordítanék belülről, hogy mentsél ki, de hiába.

Nem tudod milyen ha üres a szívem,

Bárhogy akarok, nem szeretek mégsem

És ha fáj azt sem érzem többé, többé, többé.

A falamon a képeket nézem,

Hiába akarod én akkor sem értem

És ha fáj azt sem érzem többé, többé, többé.

Eddig bírtam, elég volt, hogy végig pótlék voltam

Tűrtem szótlan, jóban-rosszban, azért, hogy lemondj rólam?

A csókod, bókod, ölelésed valójában kinek szólt?

Én forró szívvel adtam őket, míg a tied hideg volt.

Bármennyit adok magamból, neked soha nem lesz elég,

Még kellettem is magam, de nem mutattad, hogy kellenék

Nem csak nálam van ez így, neked nem megy senkivel sem

Ami tőlem telt, azt megettem, sok mindent elviseltem

A szerelmet nem válthatod ki sem ésszel, sem pénzzel

Egy magad jöttél a világra és így egyedül is mész el

Ezt volt az utolsó szó, amit még szívembe döftél

Aztán kiléptél kiléptél az ajtón és nem jöttél vissza többé

Nem tudod milyen ha üres a szívem,

Bárhogy akarok, nem szeretek mégsem

És ha fáj azt sem érzem többé, többé, többé.

A falamon a képeket nézem,

Hiába akarod én akkor sem értem

És ha fáj azt sem érzem többé, többé, többé.

Egyszer még én is tudtam úgy szeretni mint bárki más,

De túl sok gondot okoztam és nem leszek többé már hibás.

Az én lelkemen nem szárad több könny és harag,

INkább összegyűröm, elhajítom és csak a kőszívem marad.

Te is tudod ez nem működött, egyetlen perc sem volt igaz

Eljászthatnám, hogy jól vagyok, de egy megtört ember holtig az.

Elsírtam már egy élet minden könnyét

Én már úgysem tudnék nevetni, hogyha ma innen megszöknék.

Én nem gátollak többé, könnyebb lesz ez mindkettőnknek hidd el,

Addig nem leszel szabad míg a múlt egymáshol bilincsel.

Most nem köszönök el és nem kérdezem hogy jösz-e

Van az úgy hogy két kirakósdarab nem passzol össze.

Nem tudod milyen ha üres a szívem,

Bárhogy akarok, nem szeretek mégsem

És ha fáj azt sem érzem többé, többé, többé.

A falamon a képeket nézem,

Hiába akarod én akkor sem értem

És ha fáj azt sem érzem többé, többé, többé.