歌词
A hallgatózó kert alól
A fa az űrbe szimatol,
A csend törékeny és üres,
A rét határokat keres.
Riadtan elszorul szived,
Az út lapulva elsiet,
A rózsatő is ideges
Mosollyal önmagába les:
Távoli, kétes tájakon
Készülődik a fájdalom.